Határtalanul

Úticélunk: Erdély

2025. május 19-23.

A 2025/26-os tanévben is volt szerencsénk részt venni a Határtalanul Programban. Ez kiváló lehetőség a mindenkori hetedikesek számára, hogy közelebb kerüljenek a határon túli magyarokhoz; hogy találkozzanak a trianoni békediktátum után az anyaországtól elszakított területeken élő nemzettársainkkal, megismerjenek gyönyörű tájakat, azt a különleges és egyedülálló kultúrkincset és természeti értéket, amely jó száz éve még Magyarországot gazdagította. Szívet, lelket melengető érzés átlépni Erdély kapuját!

Egy borús hétfő reggelen indultunk neki hetedikeseinkkel a hosszú útnak. Búcsúzkodás, izgalom, várakozás és mindenekelőtt jó hangulat – így kezdődött öt napos utazásunk! A Király-hágóról elénk táruló látvány már megsúgta nekünk, hogy nem akármilyen élményekben lesz részünk. A Tordai-hasadékot bejártuk esőben, sárban; annál kalandosabb és különösebb volt Szent László királyunk nyomdokain haladni az égbe nyúló sziklafalak rejtekében. Torockón szálltunk meg az első és az utolsó erdélyi éjszakánkon. Ez a csodálatos falu Székelykő tövében mindig elvarázsolja az utazót szépséges fehérre meszelt falú házaival, a kedves házigazdákkal, a finom ételekkel. És tényleg kétszer kel fel a nap reggelente, ezt szállásunk tornácáról saját szemünkkel tapasztalhattuk meg.

Másnap Gyulafehérvárra érkeztünk. Az érseki palota nagyon szép, és igazán megrendítő volt ott állni a törökverő Hunyadi János sírjánál vagy Bethlen Gábor fejedelem szobrát koszorúzni, akinek nevéhez Erdély aranykora fűződik. Nagyszeben, az egykori szász fellegvár mára nyüzsgő modern város. A Tanácstorony tetejéről beláttuk az egész települést. A múlt gazdagsága és kulturális sokszínűsége ma is ott viseli a nyomát a házakon, az utcákon, a levegőben. Farkaslakán szálltunk meg a második és a harmadik éjszakán. Takaros székely falu, nagy írónk, Tamási Áron szülőhelye.

Székelykeresztúrra, a Petőfi Sándor Általános Iskolába mentünk a következő nap reggelén. Mindig élmény a kinti magyar gyerekekkel találkozni, barátkozni. Most még egy közös tesztet is kitöltöttünk. Ez a kvíz a mi erdélyi kirándulásunkról szólt: a helyekről, ahol jártunk, a történelmi, természeti, kulturális vonatkozásairól a felkeresett falvaknak, városoknak, természeti csodáknak. Nagy élmény volt meglátogatni és megkoszorúzni „Petőfi körtefáját”, a fa maradványát, amely árnyékában töltötte a nagy költő utolsó estéjét, ahol felolvasta vendéglátóinak az Egy gondolat bánt engemet című versét, és ahonnan másnap elindult meghalni a hazáért.

A Békás-szoros lenyűgöző sziklafalai, a vágtató Békás-„patak”, a Gyilkos-tó kiálló fenyőcsonkjai mindannyiunkat bámulatba ejtettek. A gyerekek személyes élménybeszámolóikban lelkesen emlékeztek meg ezekről a különleges helyekről. Másnap reggel indultunk Korondra. Menet közben a buszból láttunk egy medvét, mindannyian odavoltunk az örömtől! A fazekasságáról híres Korondon vettünk kis ajándékokat, majd megálltunk a nagyon meleg, nagyon sós Medve-tónál. Körbesétáltuk, majd indultunk tovább Marosvásárhelyre. A Kultúrpalota tényleg igazi „kultúrsokk” a gyönyörű festett ablakaival, a történeteivel, a bútoraival, a híres magyarok képeivel. Most még egy időszakos kiállítást is megcsodálhattunk: az első kínai császár agyaghadseregének másolatát hozták el Erdélybe.

Hosszú volt az út Torockóra. Az utolsó esténken felmásztunk a Székelykő lábához, a gyerekek imádták! Ott ültek együtt a fűben, és jó volt rájuk nézni. Igazi összetartó csapattá kovácsolta őket ez a néhány nap és a sok élmény! Reggel búcsúztunk a kedves vendéglátóinktól, és indultunk a Tordai Sóbányába. Sajnos a parajdiba a vízbetörések miatt nem tudtunk eljutni. A gyerekeknek nagyon nagy élmény volt a bánya: a tó a mélyben, a visszhang, az óriáskerék, a biliárd, a megnyalható sófalak! Kolozsvárott a Szent Mihály templom szebb volt, mint valaha (a felújítás óta!), Mátyás királyunk monumentális szobra ott magasodik mellette. Méltó nagy királyunkhoz! Még ellátogattunk Mátyás szülőházához is, majd Nagyvárad felé vettük az irányt. Itt sajnos már nem maradt sok időnk, de a várat megcsodáltuk. Szent László gyönyörű szobrát és sírját is láthattuk, és leróttuk előtte tiszteletünket. A hazautunk se volt mentes a kalandoktól. A buszunk majdnem az utazásunk végéig bírta, de a végén a szülők segítségével jutott mindenki haza.

Életre szóló élmény volt ez az utazás hetedikeseinknek. A legtöbben most voltak először Erdélyben, talán nem utoljára! Sokat jelentett mindannyiunknak a találkozás a határon túli magyarokkal. Igazi tanulmányi kirándulás volt ez az öt nap! Szinte nincs olyan tantárgy, amelyhez ne tudnának tanulóink hozzáfűzni valamit átélt élményeik közül. És ami a gyerekeknek még fontosabb: a legjobb csapatépítő volt számukra ez a buszos, ottalvós, izgalmas székelyföldi kaland!

 

A kirándulás fotógalériáját ide kattintva tudja megteninteni