Erdélyben jártunk
- május 13-17.
Két év után újra felkerekedtünk, és a hetedikesekkel Erdély felé vettük az irányt a Határtalanul Program keretében.
Alapos előkészületek (szülői értekezlet, ráhangoló óra) után, nagy izgalommal várta mindenki az öt napos májusi utazást, annál is inkább, mert eddig még senki sem járt a hetedikes gyerekek közül Erdélyben. Reméltük, hogy nagy élményt fog minden tanítványunknak jelenteni Erdélyország tájainak, városainak, falvainak meglátogatása, a határon túli magyarokkal való találkozás, barátkozás.
Amikor az első napon a Király-hágóról körbenéztünk, varázslatos táj tárult elénk. Erdély kapuja és vidéke tényleg lenyűgöző látványt nyújtott. Majd meg sem álltunk a Tordai-hasadékig. A legenda szerint Szent László király Istenhez intézett fohásza következtében hasadt ketté a hegy a talpától a tetejéig, így menekültek meg elődeink az őket üldöző kunok elől. Valójában egy bámulatos vulkáni alkotás a hasadék, ahol kirándultunk egy jót, majd irány Torockó, Erdély legszebb és legkülönösebb faluja. Szép fehérre meszelt falú házak fogadtak minket, és ott volt Székelykő, amely miatt itt minden reggel kétszer kel fel a nap!
Reggel elhagytuk „a legnagyobb székely végvárat”, és „kincses Kolozsvár” volt az úticél. Kolozsvár igazi pezsgő nagyváros. A Szent Mihály templomot, az erdélyi gótika legszebb alkotását csodáltuk meg a város főterén. Mellette áll Mátyás király monumentális lovas szobra, amely egyébként a város jelképe is, itt fotókat készítettünk. Ezután igazságos királyunk szülőházát is meglátogattuk, sok érdekességet tudtunk meg itt nagy uralkodónkról.
A Tordai-sóbánya következett, ez egy évszázadok óta működő sóbánya, ma igazi turisztikai központ! Mindannyian felültünk az óriáskerékre, nem hagyhattuk ki, majd mentünk tovább Farkaslakára, Tamási Áron szülőfalujába, második szállásunkra. Ám előtte Korondon, a fazekasságáról híres településen vásároltunk kis ajándékokat. Gondoltunk az otthoniakra is!
Másnap Székelykeresztúr következett, itt felkerestük a Petőfi Sándor Általános Iskolát. A kisvárosban igazi Petőfi-kultusz honol, hiszen Keresztúron töltötte a költő élete utolsó estéjét. Meg is koszorúztuk híres körtefáját, ahonnan aztán Segesvárra indult meghalni a szabadságért. Az iskola tanárai, diákjai nagyon kedvesek voltak hozzánk!
Két természeti csodát tekintettünk meg ezután: a Békás-szoros lenyűgöző sziklafalaira és a Gyilkos-tóból kilátszó fenyőfacsonkokra biztosan sokáig emlékezni fogunk!
A negyedik napon Segesvár gyönyörű történelmi belvárosával, Vajdahunyad pedig a Hunyadiak várkastélyával várt minket, amely Mikszáth Kálmán szerint „a várak királya”.
Hosszú visszautazás után Torockószentgyörgyre érkeztünk. Volt még erőnk felmászni a falu fölé tornyosuló várromhoz. Valószerűtlen, mesebeli táj tárult elénk fentről. Újra megaludtunk Torockón, majd nagy utazás következett, és Nagyvárad volt az utolsó állomása kirándulásunknak. A várat nagyon szépen rendbehozták, izgalmas kiállításokat nézhettünk meg, sokak örömére még többféle hüllőt is megcsodálhattunk az egyik teremben. Végül a várudvarban álló különösen szép Szent László szoborhoz tettük le koszorúnkat. A lovagkirály elé, akivel már volt dolgunk utunk elején (a Tordai-hasadéknál), és most Nagyvárad alapítójának, a székesegyház megépíttetőjének róttuk le tiszteletünket.
A hazaúton mindenki tele volt élményekkel és érzésekkel. Hisz az öt nap nem csak ennyi volt. Sokkal több! Mennyi beszélgetés, nevetés, viccelődés, találkozás, meg- és felismerés, barátkozás, felfedezés! Csak azt tudjuk, hogy igazán jó kirándulás volt, és már most visszamennénk újra Erdélybe!
Fényképes élménybeszámolónkat IDE KATTINTVA érheti el!
